Albelda, David |
középp. |
1977. szept. 1. |
Valencia CF |
9 |
- |
Antonio López |
hátvéd |
1981. szept. 13. |
Atlético Madrid |
5 |
1 |
Baraja, Rubén |
középp. |
1975. júl. 11. |
Valencia CF |
6 |
- |
Capdevila, Juan |
hátvéd |
1978. febr. 3. |
RC Deportivo |
1 |
- |
Casillas, Iker |
kapus |
1981. máj. 20. |
Real Madrid |
12 |
- |
De la Pena, Iván |
középp. |
1976. máj. 6. |
RCD Espanyol |
3 |
- |
Del Horno, Asier |
hátvéd |
1981. jan. 19. |
Chelsea FC |
6 |
1 |
Fernando Torres |
csatár |
1984. márc. 20. |
Atlético Madrid |
11 |
7 |
Guayre |
középp. |
1980. ápr. 23. |
Villarreal CF |
1 |
- |
Guti |
középp. |
1976. okt. 31. |
Real Madrid |
1 |
1 |
Iván Helguera |
hátvéd |
1975. márc. 28. |
Real Madrid |
1 |
- |
Joaquín |
középp. |
1981. júl. 21. |
Real Betis |
7 |
1 |
Juanito |
hátvéd |
1976. júl. 23. |
Real Betis |
3 |
- |
Luis García |
középp. |
1978. jún. 24. |
Liverpool FC |
3 |
3 |
Luque, Albert |
középp. |
1978. márc. 11. |
Newcastle United |
6 |
2 |
Marchena, Carlos |
hátvéd |
1979. júl. 21. |
Valencia CF |
7 |
1 |
Míchel Salgado |
hátvéd |
1975. okt. 22. |
Real Madrid |
10 |
- |
Mista |
csatár |
1978. nov. 12. |
Valencia CF |
1 |
- |
Morientes, Fernando |
csatár |
1976. ápr. 5. |
Liverpool FC |
3 |
1 |
Pablo |
hátvéd |
1981. aug. 3. |
Atlético Madrid |
4 |
- |
Puyol, Carles |
hátvéd |
1978. ápr. 13. |
FC Barcelona |
11 |
- |
Raúl |
csatár |
1977. jún. 27. |
Real Madrid |
12 |
3 |
Reyes, José Antonio |
középp. |
1983. szept. 1. |
Arsenal FC |
7 |
- |
Romero, Enrique |
hátvéd |
1971. jún. 23. |
RC Deportivo |
1 |
- |
Sergio Ramos |
hátvéd |
1986. márc. 30. |
Real Madrid |
4 |
2 |
Tamudo, Raúl |
csatár |
1977. okt. 19. |
RCD Espanyol |
2 |
- |
Valerón, Juan Carlos |
középp. |
1975. jún. 17. |
RC Deportivo |
1 |
- |
Vicente |
középp. |
1981. júl. 16. |
Valencia CF |
8 |
1 |
Víctor |
középp. |
1976. febr. 23. |
RC Deportivo |
2 |
- |
Villa, David |
csatár |
1981. dec. 3. |
Valencia CF |
4 |
1 |
Xabi Alonso |
középp. |
1981. nov. 25. |
Liverpool FC |
6 |
- |
Xavi |
középp. |
1980. jan. 25. |
FC Barcelona |
10 |
- |
A Pireneusi (Ibériai)-félsziget öthatodát elfoglaló országhoz tartoznak az Atlanti-óceánban, Afrika északnyugati partjai előtt fekvő Kanári-szigeteken kívül a Földközi-tenger nyugati medencéjében található Baleár-szigetek is. Az önálló egységes spanyol állam magvát aragóniai II. Ferdinánd és kasztíliai Izabella 1469-ben kötött házassága teremtette meg.
1492-ben az Izabella királyné szolgálatában álló Kolumbusz elérte Amerika partjait, és ez fordulópont lett az ország történetében. A spanyol birodalom hanyatlása 1588-ban kezdődött, amikor az angolok megsemmisítették az Armadát. Az ország 1803 és 1814 között a napóleoni Franciaország uralma alatt állt, a 19. században pedig sorra veszítette el gyarmatait.
Az ország nem vett részt az első világháborúban, majd egy katonai diktatúra után, 1931-ben kikiáltották a köztársaságot. Az 1936. évi választások után Franco tábornok vezetésével felkelés tört ki, amit a spanyol polgárháború követett. 1939-ben Franco kezébe került a hatalom, aki katonai diktatúrát irányított haláláig.
Két nappal később (1975. november 22-én) Don Juan Carlos de Borbón y Borbón herceget I. János Károly néven királlyá koronázták. Spanyolország 1986-ban (Portugáliával egyidőben) csatlakozott az Európai Unióhoz. A 504 ezer km2 területű országban 41,5 millió ember él.
Szövetség neve: |
Real Federación Espanola de Fútbol (RFEF) |
Alapítási éve: |
1913 |
FIFA-tagság kelte: |
1904 |
Címe: |
Ramón y Cajal, s/n Apartado postal 385, 28 230 Las Rozas, Espana |
Telefonszáma: |
00-34-91-4959800 |
Telefaxszáma: |
00-34-91-4959801 |
Internetcíme: |
www.rfef.es |
E-mailcíme: |
rfef@rfef.es |
Elnök: |
Ángel María Villar Llona |
Alelnök: |
Juan Padrón Moráles |
Főtitkár: |
Jorge Pérez Arías |
Szövetségi kapitány: |
Luis Aragonés |
A válogatott szerelése: |
piros mez, kék nadrág, kék sportszár |
Spanyolországban az egységes országos bajnokság megszervezése előtt regionális küzdelemsorozatok léteztek, a különböző országrészek szövetségeinek szervezésében. Az úttörő szerep a katalánoké volt, a Campionat de Catalunyát 1901-ben írták ki először. A Macaya-kupa néven ismertté vált sorozatot az FC Barcelonát is megelőzve a Hispania FC nyerte.
Egymás után a többi tartományban is beindult a labdarúgóélet, Madridban és környékén 1903-ban, a Kanári-szigeteken 1912-ben, Galíciában 1913-ban, Valenciában, Asztúriában és Andalúziában 1916-ban, Baszkföldön 1918-ban, Aragóniában 1922-ben, Kantábriában 1923-ban, Kasztíliában 1924-ben, míg a Baleár-szigeteken 1927-ben indult be a helyi versengés.
Az első országos bajnokságot 1929-ben rendezték, a 10 résztvevő klub közül az FC Barcelona diadalmaskodott. A regionális küzdelmek így szép lassan szerepüket, rangjukat veszítették, az utolsó tartományi bajnokságokat 1940-ben írták ki. Az országos kupa, Copa del Rey első döntőjét 1902-ben játszották, XIII. Alfonz király a Club Vizcaya de Bilbao játékosainak gratulált a finálét követően.
Az 1929-es bajnoki rajt óta két klub örök küzdelme határozza meg a spanyol labdarúgás mindennapjait, a Real Madrid és az FC Barcelona az azóta eltelt időszakban összesen 46 bajnoki címet szerzett meg (29 és 17 eloszlásban), a többi klubnak mindössze 28 elsőség jutott
A harmincas évek elején még az Athletic Bilbao elhomályosította a két megaklubot (a baszkok a polgárháborúig megrendezett nyolc szezonból négyet is megnyertek), de később az Atlético Madrid kétszeri duplázását (1939-41, 1949-51) leszámítva a nyolcvanas évekig nem volt ellenszer a Real és a Barca ellen. A fővárosiak különösen a hatvanas években remekeltek, 1961 és 1965 között szériában öt bajnoki aranyérmet harácsoltak, majd az Atlético bravúrsikere után újabb három elsőséget vívtak ki.
A két óriás a későbbiekben szépen elosztotta a dekádokat egymás között, a hetvenes években és a nyolcvanas évtizedben (leszámítva a Real Sociedad és az Athletic Bilbao két-két elsőségét) a Real Madrid, a következő esztendőkben pedig a Barca volt a legeredményesebb. A közelmúltban sem változott a helyzet, csupán a Valencia CF tudott felnőni a duóhoz, ez a három klub pedig nemzetközi szinten is meghatározta kontinensünk klubfutballját.
A spanyol egyletek korábban is rendkívül eredményesek voltak az európai kupákban, a BEK-ben, illetve Bajnokok Ligájában tízszer (ebből kilencszer a Real), a Kupagyőztesek Európa-kupájában hétszer (a Barca négyszer), a VVK-ban, ill. az UEFA-kupában pedig kilencszer (a katalánok és a Valencia háromszor is) szerezték meg a győztesnek járó serleget.
Kevés olyan válogatott van a világon, amelyik rögtön tétmérkőzésen debütált, de a spanyol ilyen. Az ország legjobbjai, soraiban a legendás Ricardo Zamora kapussal és Rafael Moreno Pichichivel (akiknek neveit a bajnokság legjobb kapusának és gólkirályának járó díjak őrzik) 1920. augusztus 28-án az antwerpeni olimpián Dánia ellen játszották első mérkőzésüket, amit Arabolaza Patricio góljával 1-0-ra megnyertek.
A tornán Csehszlovákia kizárása miatt, a spanyolok végül megszerezték a második helyet. Szintén kevés válogatott büszkélkedhet azzal, hogy első 13 mérkőzéséből csupán kettőt veszített el, mindkétszer a belgák törtek borsot a spanyolok orra alá. A nemzeti csapat először 1934-ben indult világbajnokságon, majd sokáig az 1950-es negyedik helyezés volt a legnagyobb sikere.
1964-ben azonban Európa-bajnokságot nyert az ország válogatottja, pedig akkor már nem az Alfredo di Stéfano, Francisco Gento, Puskás Ferenc, Kubala László, Héctor Rial nevével fémjelzett generáció szerepelt a nemzeti színekben. Világversenyen legközelebb 20 év múlva, 1984-ben találkozhattunk Spanyolországgal, az 1984-es Eb döntőjében azonban Franciaország jobbnak bizonyult. Az elmúlt két évtizedben rendre csalódást okozott a nemzeti csapat, valamennyi tornán titkos esélyesként indulva messze elmaradt az előzetes várakozástól.
|