- Olaszországban 1887-ben rendezték az első labdarúgó-mérkőzést, amelynek helyszíne Itália egyik legnagyobb iparvárosa, Torino volt. Ugyanitt alakult meg három esztendővel később az első futballklub is, mely az FC Internazionale nevet kapta, de csupán névrokona a ma Milánóban működő egyesületnek. 1897-ben alakult meg a Sport Club Juventus, majd két esztendőre rá a Milan Foot-Ball and Cricket Club. A köztes, 1898-as esztendő az Olasz Labdarúgó-szövetség születési dátuma, valamint az első, hivatalosan olasz bajnokságnak nevezett versenysorozat időpontja, melyet a Genoa nyert meg a torinói Internazionale ellen. Sokáig csak az észak-itáliai nagyvárosok, azaz Milánó, Torino és Genova csapatai vettek részt a bajnoki címért folyó vetélkedésben, hiszen délebbre még igencsak gyerekcipőben járt a labdarúgás. A századforduló egyértelműen legjobb olasz csapata a Genoa volt, mely az első hét bajnokságból hatot megnyert, a Milan 1901-ben, a Juventus 1905-ben lett először országos bajnok. 1908-ban jött létre a milánói Internazionale, mely két évvel alapítása után már bajnoknak is mondhatta magát. Az Olasz Kupa (Coppa Italia) első kiírására 1922-ben került sor, a döntőben a Vado 1-0-ra verte az Udinesét. Az első egységes, a maihoz hasonló rendszerben lebonyolított bajnokságot az 1929-30-as szezonban rendezték, és az akkor éppen Ambrosiana néven szereplő milánói Inter nyerte meg.
Olaszország |
|
Szövetség neve: |
Federazione Italiana Giuoco Calcio (FIGC). |
Alapítási éve: |
1898. |
FIFA-tagság kelte: |
1905. |
Címe: |
Via Gregorio Allegri 14, 00 198 Roma, Italia. |
Telefonszáma: |
00-39-06-84911. |
Telefaxszáma: |
00-39-06-84912526. |
Internetcíme: |
www.figc.it |
E-mailcíme: |
press@figc.it |
Elnök: |
dr. Franco Carraro (a közelmúltban lemondott ). |
Alelnök: |
dr. Giancarlo Abete. |
Főtitkár: |
dr. Francesco Ghirelli. |
Szövetségi kapitány: |
Marcello Lippi. |
Válogatott szerelése: |
kék mez, fehér nadrág, kék sportszár. | A bajnoki címek számát tekintve a Juventus FC utcahosszal vezet, hiszen a "zebrák" 2006-ban már történetük 29. aranyérmét (scudettóját) nyerték meg. Ebben a rangsorban az AC Milan áll a második helyen 17 bajnoki címmel, majd a városi rivális Internazionale következik 13 elsőséggel. A régebbi idők nagycsapatai közül a Genoa kilenc, a Torino nyolc, a Bologna FC hét, a Pro Vercelli pedig hat bajnoki címmel büszkélkedhet. A Genoa aranykora után a Pro Vercellié következett: a gárda az 1908 és 1922 között megrendezett tíz bajnokság közül (az első világháború alatt szünetelt a pontvadászat) hatot megnyert (1922-ben két aranyérmet osztottak). A harmincas-negyvenes években a Juventus és az Inter mellett a Bologna számított a legjobb olasz csapatnak, a második világégés után pedig a Torino rövid, és tragikus végű tündöklése következett: a "bikák" zsinórban öt bajnoki címet szereztek, majd a csapat nagy része egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Az azóta eltelt immár csaknem 60 évben lényegében folyamatosan a Juve-Milan-Inter hármas uralta az olasz labdarúgást, és jelenleg is ez a helyzet, hiszen a legutóbbi két évben csak ez a három együttes fért fel a Serie A dobogójára. Az Olasz Kupát szintén a Juventus hódította el a legtöbbször, az Öreg Hölgy kilenc alkalommal nyert, a sorban az AS Roma következik hét győzelemmel, a Fiorentina eddig hat, az Inter és a Torino pedig öt-öt alkalommal lett kupagyőztes.
A nemzetközi kupák történetének egyik legeredményesebb nemzete az olasz, hiszen az itáliai csapatok eddig összesen 27 alkalommal nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (illetve mai nevén a Bajnokok Ligáját), a KEK-et, valamint az UEFA-kupát, és elődjét, a VVK-t. Európában a legsikeresebbnek a Milan számít, a piros-feketék hatszor (1963, 1969, 1989, 1990, 1994, 2003) lettek elsők a bajnokok vetélkedésében, és kétszer (1968, 1973) a KEK-ben. A Juventus "csak" hat kupagyőzelemmel büszkélkedhet, viszont a torinóiak azon kevés klub közé tartoznak a kontinensen, amelyek mindhárom serleget megszerezték: a BEK-et (BL-t) 1985-ben és 1996-ban, a KEK-et 1984-ben, az UEFA-kupát pedig 1977-ben, 1990-ben és 1993-ban. Az Internazionale kétszeres BEK (1964, 1965)-, és háromszoros UEFA-kupa-győztes (1991, 1994, 1998). A nagy trión kívül az AC Parma (1993 KEK, 1995 és 1999 UEFA-kupa), az SS Lazio (1999 KEK), a Sampdoria (1990 KEK), az AS Roma (1961 VVK), az SSC Napoli (1989 UEFA-kupa) és a Fiorentina (1961 KEK) mondhatja magát európai kupagyőztesnek.
Az olasz válogatott történetének első hivatalos mérkőzését 1910. május 15-én, a milánói Stadio Civicóban játszotta Franciaország legjobbjai ellen, és az Umberto Meazza által összeállított squadra azzurra 6-2-es győzelmet aratott. Tizenegy nappal később az első idegenbeli találkozón elszenvedték az első vereséget is a kék-fehérek, a magyar nemzeti tizenegy ugyanis 6-1-re legázolta az olaszokat. Az első világverseny, amelyen jelentős eredményt ér el az olasz csapat, az 1928-as amszterdami olimpia, ahonnan bronzéremmel térnek haza a taljánok, akik az első világbajnokságra nem hajóztak át Uruguayba, a következő két vb-t viszont (Európában) megnyerték. A címvédés azóta is csak a braziloknak sikerült, 1962-ben. A következő nagy nemzetközi sikerre 1968-ig kellett várni, amikor a válogatott hazai pályán Európa-bajnok lett. A döntőben a jugoszlávokat győzte le a legendás, nemrég elhunyt tréner, Ferruccio Valcareggi együttese, méghozzá megismételt mérkőzésen (az első találkozón 1-1-es döntetlen született, a házigazdák két nappal később 2-0-ra nyertek). 1970-ben vb-ezüstérmes lett Olaszország, 12 esztendővel később pedig megszerezte története harmadik világbajnoki aranyérmét. 1990-ben a hazai rendezésű vb-n a harmadik, négy évre rá, az Egyesült Államokban második lett az olasz válogatott. A 2000-es Európa-bajnokságon nem sok hiányzott a végső sikerhez, hiszen Dino Zoff gárdája a döntőben egészen a 94. percig vezetett a franciák ellen, végül mégis meg kellett elégednie a második hellyel. Az olasz labdarúgás szinte a kezdetektől klasszisok sorát adta a világnak: a harmincas években a kétszeres világbajnok Giuseppe Meazza (a milánói stadion névadója), jó húsz évvel később a brazil származású José Altafini és az Argentínában született Omar Sivori, a következő évtizedben Gigi Riva és Gianni Rivera, a nyolcvanas években Paolo Rossi és Dino Zoff, az évezred vége felé Salvatore Schilacci és Roberto Baggio koruk legjobbjai közé számítottak, nem is beszélve a még manapság is a pályán látható Paolo Maldiniről, Alessandro del Pieróról, vagy Francesco Tottiról. A France Football Aranylabdáját eddig négy olasz labdarúgó kapta meg: 1961-ben Sivori, 1969-ben Rivera, 1982-ben Rossi, 1993-ban pedig Baggio lett Európa legjobb játékosa a szaklap voksolásán.
Ambrosini, Massimo |
középp. |
1977. máj. 29. |
AC Milan |
1 |
- |
Barone, Simone |
középp. |
1978. ápr. 30. |
Palermo |
2 |
- |
Barzagli, Andrea |
hátvéd |
1981. máj. 8. |
Palermo |
1 |
- |
Blasi, Manuele |
középp. |
1980. aug. 17. |
Juventus FC |
3 |
- |
Bonera, Daniele |
hátvéd |
1981. máj. 31. |
Parma FC |
6 |
- |
Buffon, Gianluigi |
kapus |
1978. jan. 28. |
Juventus FC |
6 |
- |
Camoranesi, Mauro |
középp. |
1976. okt. 4. |
Juventus FC |
6 |
1 |
Cannavaro, Fabio |
hátvéd |
1973. szept. 13. |
Juventus FC |
7 |
- |
Cassano, Antonio |
csatár |
1982. júl. 12. |
Real Madrid |
2 |
- |
Chiellini, Giorgio |
hátvéd |
1984. aug. 14. |
Juventus FC |
1 |
- |
Corradi, Bernardo |
csatár |
1976. márc. 30. |
Parma FC |
1 |
- |
De Rossi, Daniele |
középp. |
1983. júl. 24. |
AS Roma |
8 |
2 |
De Sanctis, Morgan |
kapus |
1977. márc. 26. |
Udinese |
1 |
- |
Del Piero, Alessandro |
csatár |
1974. nov. 9. |
Juventus FC |
2 |
1 |
Di Vaio, Marco |
csatár |
1976. júl. 15. |
AS Monaco |
1 |
- |
Diana, Aimo |
középp. |
1978. jan. 2. |
Sampdoria |
5 |
- |
Esposito, Mauro |
csatár |
1979. jún. 13. |
Cagliari |
1 |
- |
Favalli, Giuseppe |
hátvéd |
1972. jan. 8. |
FC Internazionale |
1 |
- |
Fiore, Stefano |
középp. |
1975. ápr. 17. |
Fiorentina |
2 |
- |
Gattuso, Gennaro |
középp. |
1978. jan. 9. |
AC Milan |
8 |
- |
Gilardino, Alberto |
csatár |
1982. júl. 5. |
AC Milan |
8 |
2 |
Grosso, Fabio |
hátvéd |
1977. nov. 28. |
Palermo |
5 |
1 |
Iaquinta, Vincenzo |
csatár |
1979. nov. 21. |
Udinese |
4 |
- |
Materazzi, Marco |
hátvéd |
1973. aug. 19. |
FC Internazionale |
6 |
- |
Miccoli, Fabrizio |
csatár |
1979. jún. 27. |
Benfica |
1 |
- |
Nesta, Alessandro |
hátvéd |
1976. márc. 19. |
AC Milan |
7 |
- |
Oddo, Massimo |
hátvéd |
1976. jún. 14. |
Lazio |
2 |
- |
Pancaro, Giuseppe |
hátvéd |
1971. aug. 26. |
Fiorentina |
1 |
- |
Perrotta, Simone |
középp. |
1977. szept. 17. |
AS Roma |
1 |
- |
Peruzzi, Angelo |
kapus |
1970. febr. 16. |
Lazio |
3 |
- |
Pirlo, Andrea |
középp. |
1979. máj. 19. |
AC Milan |
6 |
2 |
Toni, Luca |
csatár |
1977. máj. 26. |
Fiorentina |
8 |
4 |
Totti, Francesco |
csatár |
1976. szept. 27. |
AS Roma |
6 |
2 |
Vieri, Christian |
csatár |
1973. júl. 12. |
AS Monaco |
4 |
1 |
Zaccardo, Cristian |
hátvéd |
1981. dec. 21. |
Palermo |
4 |
1 |
Zambrotta, Gianluca |
hátvéd |
1977. febr. 19. |
Juventus FC |
8 |
- |
|